o.O

A címért ne kövezzetek meg. Nem tudtam jobbat kitalálni. Amiért ezt a bejegyzést írom, az az, hogy 2012. Április 06-án nagyfaluba voltam. Debrecenben.
A körítés egyszerű: rávettek, hogy menjek fel, és mivel meg tudtam oldani, meg is oldottam. Először általában írnék pár dolgot a napról, aztán a négy személyről egy-két sort, akikkel voltam.
A nap úgy kezdődött, hogy a 6:20as vonat úgy döntött, hogy 6:35kor jön, így kicsit megijedtem, hogy esetleg nem érem el a debreceni csatlakozást Mátészalkán. Aztán mégis. A vonaton volt egy két érdekes dolog, például a faszi, aki pizsamában szaladgált fel-alá egész úton, vagy az 50es éveiben járó nő, a combközépig érő miniszoknyában. Nem voltam éhes, de az utazás időtartamára biztosan elment az étvágyam. Mikor megérkeztem a nagyfaluba még elég kómás voltam, így vettem egy kávét, cukor nélkül, hogy a fanyal íztől még jobban magamhoz térjek.
Az első személy akivel találkoztam, Corran volt. Az volt amit elvártam tőle, egyedül talán a hangszíne lepett meg. Abban talán másra számítottam. Szinte azonnal véget is vetett az Unarmed státuszomnak, meglepett egy tök jó fakarddal, amit a hátamon cipelve kiérdemeltem jópár ember figyelmét. Naszóval. Mivel még volt egy óránk Hugi és Tigi érkezéséig, úgy döntöttünk sétálunk egyet, és társalogtunk tök szokványos dolgokról. Kicsit késve értünk vissza, mivel a fent említettek már az állomás előtt vártak minket. Le is térdeltem ott mindenki előtt Hatalmassága előtt, aztán mivel jobb ötletem nem volt, mindenki kapott tőlem egy-egy tablóképet. Plusz Dorina egy gyöngykokárdát.
Itt még vártunk utolsó tagjára piciny "bandánknak," Murphy-re. Jól elvoltunk, mivel mosták a csempép vagy mit csináltak még jobban szórakoztattuk magunkat. Volt mivel.
Mikor Attila is megjött, elindultunk kajálni, mert a miniszoknyás nő hatása elmúlt, és megéheztem. Bementünk hát a nagy sárga M betűs gyorskajáldába, amitől eleinte iszonyom volt a nagy sárga M betű miatt. Miután megoldottuk a problémát bementünk és lecuccoltunk. Ott kajoltunk és hülyéskedtünk, meg mikor előkerült Dorina fényképezője azzal kezdtem el szórakozni. Itt került egy Pikachu a jobb kézfejemre, illetve itt rajzolódott fel egy kis szakáll az arcom jobb oldalára. Ez az egész úgy esett, hogy a vonaton Tigi és Hugi tollcsatát vívtak, én meg egy óvatlan pillanatában Huginak összefilceztem a jobb felkarját. Erre jött a válasz az arcomra illetve a kézfejemre. Tigi hozott ilyen jóféle csípős chipset, amiből tán még most is van a hátimban mert tegnap nem nyúltam hozzá. Hugi is kiosztotta az ajándékait, ami mindenkinek egy-egy kulcstartó volt, valamivel, amiről számára mi jutunk eszébe. Én speciel nagyon örültem neki.
Ezután újra nekivágtunk nagyfalunak, kerestünk valami helyet, ahol lehet zenelejátszót venni. Asszem a fórumba kötöttünk ki, és ott aaa... Media Markt? Talán az volt. Na mindegy, ott kerestünk valami occsóságot. Hugi telibe trafált nekem egy rózsaszínt, aminek külön örültem.
Onnan kigyalogoltunk a Debreceni Egyetem főépületéhez, s ott ültünk le. Itt kicsit megijedtünk, mert Dorinával valami nem stimmelt. Hála az égnek hamar jobban lett, és újra jó lett a hangulat.
Eszünkbe jutott, hogy a vonathoz is ki kéne menni. Az enyém ment hamarabb, de azt öt perccel lekéstem, így az állomáson a peronon elvoltunk. Az eddig papírba csomagolt kardom itt bontottam ki, s egy kis pecek letört róla. Valószínűleg a tarkóm ahogy nyomta. Na mindegy, ahogy lendítettem párat egy nő nagyon megnézett magának, de különösebben nem érdekelt. Éppen kikacagtam és tettem valami megjegyzést.
Rájöttünk, hogy mivel én már csak később megyek, Dorina és Tigi indulnak korábban. Viszont volt egy kis bibi, rossz peronon álltunk. Gyorsan átsprinteltünk a másikra, s felvánszorogtunk a vonat elejéig, ahol is érzelgős búcsút vettünk. Tigi előtt ismét térdre borultam, Hugit pedig egy hosszú ölelés után felzavartuk a vonatra. Amíg láttuk egymást integettünk.
Na ez után jött az én vonatom. Egy órára rá talán. Kimentünk az állomás elé, Murphyvel rágyújtottunk, és Corrannal egyetemben társalogtunk. Odajött valami részeg mamóka, akik a 37es helyi járatról kérdett. Mivel nem volt kedvünk vele beszélgetni mentőötlenek feldobtam, hogy nézzük meg, bent áll-e a vonatom. Befelé menet mondta Sanyi, hogy nincs is olyan járat.
Na lényeg, hogy Murphytől és Sanyitól nem tudtam túl hosszú és érzelgős búcsút venni, mivel a vonatom indult.
Szalkáig álltam. ~2 óra. Debrecenben még nem is keltettem nagy feltűnést a karddal, de a vonaton meg szalkán már annál inkább. Ott másfél órám volt a busz indulásáig, így csaptam egy kört a városban, és leültem az állomással szemben. Ott vártam, míg az eső jelei nem kezdtek mutatkozni. A sofőrbácsi jófej volt, mert fél órával hamarabb már felülhettünk a buszra és mivel bérletem van, nem kellett a jegyváltással se bíbelődni.
Itthon nem haza jöttem, hanem egy haveromhoz mentem, akinél az egész napos állott lábszagom volt a nyerő, nem az hogy vittem a gyűjteményébe pár olyan energiaitalt is, amilyenje még nem volt.
Onnan éjfélkor keveredtem haza, s ágyba is vágtam magam szinte azonnal.
Debrecenbe a legnagyobb poén az volt, hogy Dorina végig karolt szinte mikor mentünk valamerre, én meg jobb kezem úgy tartottam, hogy Pikachu is jól látszódhasson.
Remek nap volt, nagyon élveztem. That's all a tegnapról.

Tigi: Valamilyen szinten megleptél, mert azt tudtam, hogy zárkózott személyiség vagy alapból, és ez érződött is picit. Mikor elbúcsúztunk Danténak szólítottál. Itt jöttem rá, hogy a nevem nem tagadhatom meg, bármennyire is rossz emlékeket ébreszt. Köszönöm.

Corran: Te is meglepetést okoztál, igaz csak a hangszínedben, meg a képek alapján kicsit testesebb egyedre számítottam. Véget vetettél a fegyvertelen minősítésemnek, és mikor rád néztem, egy az egyben a Lovag karakterét láttam. Igaz a képességek nélkül. Megtanultam, hogy minden körülmények között állni kell a sarat, és nem szabad elhagyni magunkat. (Volt rá példa, hogy már itt tartottam, csak azért emeltem ki ezt a dolgot.)

Murphy: Téged régóta ismerlek személyesen is, mivel egy faluból származunk. Falu... A környék kulturális központja. ^^ Igen, nos benned szinte önmagamat láttam. De megtanultam tőled, hogy az élet bármennyire is rohadék velünk, az ilyen kis apróságoknak, mint ez a találkozás örülni kell, és ki kell használni.

Dorina: Végül de nem utolsó sorban ugyebár. Szándékosan említelek meg utoljára, bármennyire is úgy illik, hogy hölgyek előre. Álláspontom úgyis tudjátok az ilyenekkel kapcsolatban. Nade! Hugi. Bármennyire is fura, érzelmeket keltettél te is bennem. Nem tudom még milyeneket, de a lényeg hogy keltettél. Jól esett mikor megöleltél, vagy orv puszit nyomtál az arcomra.

Mindent összefoglalva egy remek napot tudhatok magam mögött sok nevetéssel, és kellemes emlékekkel. Megérte feltolnom a képem, és elszakadni kicsit gonosz ikertestvérem üldözésétől. Nade most vissza a kötelességhez, és fegyverem megjavításához, ha már az előtt sikerült elbaszni mielőtt kibontottam volna.