Kószák

9. fejezet

 Karazard ismét egyedül sétált a városban. Az eseményeken gondolkodott. Meg Kairen kardján. Tudta, hogy vezetője, ha eljön az ideje elmagyarázza, hogy hogy sikerült eltörnie egy rúnakardot. Ezen jót mosolygott, hiszen a rúnafegyverek ereje messze felülmúlja a képzeletet, és csak a kivételes harcosok birtokolhatnak olyat. Mint Cavalorn íja, Teemo. Ámbár testvérével ellentétben Cav észharcos, mindig a szabályok, előírások alapján végzi a dolgát. El szív és ész típus, figyelembe veszi az elősírásokat, de ha úgy adja a helyzet, szíve szerint cselekszik. Kai teljesen szívből végzi dolgát, azaz nem törődik semmivel csak a saját elképzeléseivel és szabályaival. Már ha vannak a tusázónak olyanok.

 Mosolyogva lépdelt el a városi aréna előtt, s úgy gondolta talán megéri benézni, hátha érdekes harcokat vívnak.

 Nem várta a San Sorrowi színvonalat, hiszen itt nem kószák viaskodtak egymással, de az meglepte mennyire egyenlőtlenek a felek. Itt nem a képességek, hanem a felszerelés a hangsúly. Akinek jobb van, annak jóval több az esélye ha csak egy kicsit is ért fegyveréhez. Nem tetszett a spártainak ez a fajta viaskodás, ám nem szólhatott közbe mivel ő egy idegen volt a városban.

 Ahogy nézegette a harcokat, kedvet kapott ő is egy kis verekedéshez. Rögtön el is indult a jelentkező szobába.

 Odaérve hallotta, ahogy a jegyző hangosan gondolkozik:

 - Ki a francot tegyek be a kószák vezetője ellen. Ez a mister Krohn elég erősnek néz ki. Tuti nincs olyan erős harcosunk aki felvehetné a versenyt.

 - Írjon be engem. Karazard Stein. Kairen második tisztje. – Lépett be a szobába Kar.

 - És maga képes megizzasztani őt? – Vetett szúrós tekintetet rá az ember.

 - Hogy képes-e? Ha mást nem, az biztos meglesz.

 - Jól van. Egy óra múlva jönnek maguk. Addig készüljön rá.

 - Rendben. De Kainak ne szóljon. Csak annyit hogy egy óra múlva meccse lesz. – Karazard arcán gonosz vigyor terült el.

 - Értettem. Menjen. – Eresztette újtára Kart.

 A Négyes csapat harcosa önelégült vigyorral fordult ki a szobából. Nem tudta mi lesz a küzdelmük végeredménye, de örült, hogy most minden további nélkül behúzhat vezérének a sok hülyeségért, amit eddig csinált, meg azokért is adhat, amiket ez után fog csinálni.

 Szabad idejében az éppen nem őrködő kósza társainak szólt az arénázásról. Ezzel fél óra alatt megvolt, s felnézett az elborult égre.  „Napok óta így van.” Gondolta. „Ma esni fog.”

 Végre elérkezett a várva várt óra. A többi kósza az aréna lelátóján foglalt helyet, hogy ne legyen feltűnő jelenlétük, míg a két küzdőfél egy-egy hatalmas bükk ajtó mögött várt. A bemondó rekedtes hangján először a tusázót hívta be, aztán a másikat csak úgy hogy „a kihívó.”

 - Kar? – Nézett meglepetten Krohn. – Mi a faszt keresel itt?

 - Téged. – Vigyorgott gonoszan az, s már rohant is rá Kaira pajzsával akkorát lekeverve neki, hogy az a földre került. – Itt kiütésig megy ugye tudod? És vérzik az arcod is.

 Valóban, Kairen arca kicsattant az elementális pofontól.

 - Jobban jársz, ha most komolyan veszel. – Váltott Stein is komolyra. – Mert nem állok le amíg valamelyikünk padlót nem fog.

 - Ám legyen. – Tápászkodott fel az. – Szimbiózis.

 A meggyorsult tusázó nekirontott ellenfelének, ám az készen volt minden eshetőségre: oldalt lépett majd pajzsával újabb elementális pofont adott barátjának. Az végigszántotta a földet, gyorsan talpra szökkent s újra támadott. Karazard ismét oldalt lépett, s egyelőre fegyvertelen jobbját kitette, amiben Krohn mellkasa megakadt, s a tusázó újra a földön volt.

 - Gyerünk már Kai. Ennél tudsz te jobban is. Megmondtam. Vegyél komolyan.

 - Száz kilós kalapács. – Jött a válasz, ám a spártai számított az újabb kombóra, így mikor Kairen térváltott, ő egyszerűen oldalra vetődött s a támadás a levegőbe szállt, a lendülettől újra hasra vágódott a harcos.

 Kar megunva a játszadozást elővette lándzsáját. Megforgatta maga előtt, és támadásba lendült. A tápászkodó Kai éppen el tudott hajolni a szúrás elől, ám a pajzzsal újabb pofont kapott. Abba beletántorodva kellett fogadnia az újabb jobbos támadást: a fegyver nyele meghajolt oldalán a hatalmas erejű csapástól.

 - Mikor veszel végre komolyan? – Mondta Stein egy szúrássorozat végrehajtása közben.

 - Attól függ mennyire akarsz megverni. – Jött a közönyös válasz.

 - Égszakadás. – Mondta a spártai, s fellendült az égbe.

 Kai számított erre a támadásra így nem mozdult. Két másodperc múlva álló spárgába hajtogatta magát az érkező harcost állba rúgva. A lándzsa épp csak elhaladt mellette, láncingét így is széthasította, amit a tusázó le is dobott magáról míg ellenfele támolygott a szokatlan találkozástól. Krohn testén megmutatkozott a temérdek heg.

 A spártai eldobta lándzsáját, s előhúzta kardját.

 - Sötétebb a feketénél. – Mondta.

 A fekete mezőben alig lehetett látni, így Kai rezonált. Ellenben Karazard teljesen otthon érezte magát benne, s rögtön neki is lendült ellenfelének immáron táncba kezdve. Csattogott a fegyvere a tusázó karvédőin, annak támadásai az ő pajzsán.

 - Végre. Komolyan veszel. – örült meg kis lélegzetnyi szünetet hagyva ellenfelének. – Akkor mondd. Miért vagy ilyen most. Mióta Cav megérkezett semmivel sem foglalkozol. Azt se tudom mikor láttalak utoljára egy megbeszélésen.

 - Tudod kedves barátom. – Kezdte a tusázó. – Gondolkodtam. Nem éri meg hogy a közeletekben legyek. Csak bajba keverlek benneteket. Ezen felül nem tudom Rien mit akar Elivel, de nem is akarom.

 - Te barom. Azért mutatta be neked, mert szükségetek van egymásra. Az meg hogy bajba sodorsz bennünket változatossá teszi az egész életünket. Valószínűleg elmentem volna testőrnek ha ti nem találtok rám anno. Szóval kuss.

 Kairen megállt egy pillanatra, újra elgondolkodott, vesztére mert Stein máris támadott, s a pajzs újra nagyot csattant a fején.

 A közönség kívül semmit nem látott vagy hallott a bent lezajlódó dolgokról, így csak találgatni tudtak ki áll nyerésre, ki vesztésre.

 Odabent azonban hatalmas összemérettetés volt folyamatban.

 - Kar. – Adott esélyt egy kis szusszanásra a tusázó. – Tudod mi történik a dolgokkal ha viharba kerülnek? Elmosódnak. – Szeme már feketévé változott, a spártai észrevette a vércseppeket bal tenyerén. – Vihar szimbiózis.

 A tusázó teste átalakult vízzé, ám nem a lágy esésűvé, mint általában. Olyannak hatott, mintha egy vihar tombolna testében, s szabadjára engedve a pusztító erőt Karazard képessége szertefoszlott. Ám a terhelés hatalmas volt így Kaion aki a szétoszlatás után szinte azonnal kikapcsolta a képességet, s csak széllel szimbionált újra.

 A közönség tombolt, a két harcos egymással szemben állt.

 Kar megpörgette csuklóból kardját, majd nyelével megkocogtatta pajzsát.

 - Káosz pengéje. – A hatalmas kard megjelent ellenfele felett, ám az idejében vetődött félre így az a földet találta csak el. Ezzel nem törődve újra táncba kezdtek.

 Kairen immáron teljesen komolyan vette a harcot, a győzelemért küzdött. Esélye azonban már nem volt, mivel az elején a pofonok túl nagyok voltak. Így végül egy újabb bivaly erős pajzsütés után elájult, a földre esett. Karazard lihegve állt felette, a közönség tombolt.

 Elran a bejáratnál várta néhány társával a spártait. Gratulálni akartak neki győzelméhez a tusázó felett, ám ő nem foglalkozott velük, csak elsietett.

 Karazard gondolatai a burokban történt beszélgetésen jártak. Tudta, hogy társa most össze van zavarodva. Ehhez nem kellett megkérdeznie Rient. Azt is tudta, hogy Kairen és Kaidan között van valami összefüggés, különben nem akarnák ennyire kinyírni egymást. Gondolatai között az is megfordult, hogy a tusázó talán pont amiatt a találkozás miatt volt elkenődve ami a jégmezőkön volt.

 Nem foglalkozott tovább a kérdéssel, inkább felment Rienhez az őrhelyére.

 - Szia. – Köszönt neki a lány.

 - Szia Kar. – Köszönt Elise is.

 - Üdv. Beszélhetnénk kicsit Rien? – Kérdett Stein.

 - Persze. Miről?

 - Gyere. Négy szem közt akarom megkérdezni. – Mondta, s már fogta is karját a lánynak, hogy félrehúzza. Aztán szembe állt vele, s ezt kérdezte: - Kai mitől van összezavarodva? Tudom hogy normális esetben nem mondanád el, de most az élete függ ettől annak a baromnak.

 - Nos… - Gondolkodott el Reynolds. – Először is össze van zavarodva, mert nem tudja ki iránt mit érez. Itt Viktóriát és Eliset értem. Aztán Kaidan miatt is. Nem mondhatnám el normális körülmények között, de tudnod kell, hogy Kaidan a vér szerinti apja, és Elran a féltestvére. Az igazi apja… Nem tudja miért akarja megölni őt, de feltett szándéka hogy megelőzi azt ebben. Ez viszont a mi veszélybe sodrásunkkal járna, amit az a hülye nem akar.

 - Folytasd kérlek. – Kérte Kar mikor elhallgatott.

 - Háát… Vívódik. Nem tudja mi tévő legyen. Úgy érzi mintha minden tette felesleges lenne. Sajnos tudja, hogy Kaidant nem tudná egyedül legyőzni, de mást nem akar bevonni. Még Elt sem. A fél szemének elvesztése pedig csak egy újabb lapát szar volt számára a kupacra. Már nem igazán bírja idegileg. Ha engem kérdezel, szerintem megtört a tusázónk.

 - Értem. Köszönöm. Viszlát. – Köszönt el vegyes gondolatokkal a spártai.

 - Hé mik ezek a kék meg zöld foltok rajtad? – Kérdett most Reynolds.

 - Mi? Ja, verekedtem Kaijal. Kiütöttem szerencsétlent. Nem koncentrált, nem volt összeszedett. Bár a végére legalább azt sikerült elérnem, hogy komolyan vegyen.

 - Értem. Viszlát. – Búcsúzott Rien is.

 Kar útja ez után a fogadóba vezetett. Bármennyire is sikerült talpon maradnia a harc végén, elfáradt, hiszen szinte minden képességét használnia kellett, köztük a legerősebbeket is így igencsak kimerült. Ha társa a kezdetektől komolyan veszi, talán esélye se lett volna a győzelemre.

 Elran és Cavalorn együtt váltották Rient és Elit a keleti kapunál. Mióta megjött az erősítés valamilyen szinten ritkultak a kerülők támadásai, újra egy-két naponta jöttek a támadások, bár erejük így is növekvőben volt.

 A két kósza ott volt az arénában, látták Kairen bukását, ahogy azt is látták ők is, hogy valami nem stimmel a tusázóval. A különbség kettejük között annyi volt, hogy az egyikük pontosan tudta hogy a tusázónak mi baja, a másik nem.

 Mivel közeledett az ősz, a nap hamarabb kezdett el lenyugodni. Cav várta Arwen megmutatkozását, ám a felhős ég miatt ez újra elmaradt. Ketten voltak a sötétben. Várták az esetleges támadást, fürkészték a város utcáit.

 - Hé El. – Nyitott beszélgetést Cav. – Mi baja a bátyámnak?

 - Bocsi Cav. Ezt most nem mondhatom el. Ha akarja majd úgyis elmondja.

 - Még csak nem is körvonalazhatod? – A fiatalabb Krohn szomorú volt. Bármennyire is ellenszenves viszonyt ápoltak a köztudatban, aggódott bátyjáért, ahogy az is érte, ha valami történt vele. – Féltem. – Vallott színt.

 - Na jó. Azt talán igen. – Adta meg magát az auramester. – Az igazi apjával vannak problémái. Itt is.

 - Értem. Tényleg Krohn apuhoz még el sem mentünk pedig itt lakik. Holnap el kéne rángatni bátyót is.

 - Mára egy kis iszogatós beszélgetést terveztünk estére. Hátha ott kiadja magából teljesen mi nyomja a szívét. De az tudod hogy holnapra mit eredményez.

 - Miután kiitta a kocsma készletének a felét? Ne is mondd. – Mosolygott keserűen az. – Az amúgy milyen szimbiózis volt amit Kai Kar ellen használt?

 - Nos. Tudod Kai a tenyeréhez érő elemmel szimbionál. Itt tanulta meg a kombinált szimbiózist. Ha a két tenyerén eltérő elem van és egyszerre szimbionál azokkal, egy sokkal erősebb elemet kap. Például a vihar elemet, amit ma használt is. Szél és víz. De mondjuk a föld és tűz eredményezi a lávát. Az a fogyatékos legalább már nem hagyja addig aktívan amíg el nem ájul. Kezd logikusan harcolni. Mikor mélyponton van lehet hogy elmebeteg, de olyankor legalább tud gondolkodni.

 - Értem. – Nyugtázta az Egyes csapat vezére.

 Ez után még beszélgettek, de már teljesen szokványos dolgokról. Nőkről, szerencsejátékról, fegyverekről, mindenről, amiről két harcos beszélgethet.

 Shinei épp próbált ráhangolódni a kerülők egyes fajainak nyomaira, hogy könnyebben észre tudja venni őket, vagy egy-egy akció során tudják őket nagy távolságból is követni. Ann volt ott mellette, hogy ne legyen egyedül. Ez a procedúra ugyanis egyelőre nem állt másból, mint a képességei ki-be kapcsolgatásából, s semmi mozgást nem igényelt. Ann tehát az unaloműzés végett volt ott.

 Azt vitatták éppen, hogy melyik lehet a rosszabb: ha Kait megint Kiütik pár napra, vagy ha Cav feldühödik, mikor a tusázó támolygott be a kapun.

 Kairen meglátva Annt hanyatt fordult és megindulva lefejelt egy oszlopot, majd elterült. Előbbit egy „au”-val, utóbbit egy nyekkenéssel kísérte. A két nő felkapta rá a fejét, mialatt Krohn ahogy csak tudott tápászkodott és menekült volna.

 - Kőgát. – Suttogta Ann, s Kai előtt egy energiafal jelent meg, melyet lefejelve újra nyögött, s elesve nyekkent.

 - Miért menekül előled Kai? – Nézett furán Froworth.

 - Hátööö… Nem tudom. Igazából nem lenne rá oka. – Jött a bizonytalan válasz.

 - Szerintem ha ilyeneket csinálsz, nem csoda, hogy minél messzebb el akar kerülni.

 - Térváltás! – Hangzott hirtelen egy hangos kiáltás, s a tusázó kikerült látókörükből.

 Kai a fogadóba éppen be tudott portolni, így már menekülhetett is fel a szobájába aludni, három napja először újra ott.