Lássuk is a mai napom. Reggel apa keltett 6kor, és 10 perccel később háromnegyed hétkor úgy döntöttem, hogy a fél 8as buszig még 10 perc belefér, így fel is keltem 7:10kor... Ezt követően zökkenőmentesen ment a nap, míg az egyik osztálytársam be nem köpte, hogy egy napon van a születésnapunk, azaz 4-én. Na innentől megindult viszonylagosan fészen az üzenőfali bejegyzések áradata. Ezúttal egész napra lőttem ki hogy mutassa az eseményt, nem óránként válogattam, és meglepően kevesen írtak. Ami igazán jól esett, az a 2 sms volt amit kaptam. Az egyiket Yuuki-tól, egy hozzám istentelenül közel álló személytől, a másikat Sipitől, egy volt középsulis osztálytársamtól.
Yuuki-é pont akkor érkezett, mikor vállalat-gazdaságtanból pótló zh-t írtam, és érdekes volt, mikor a telefonom elkezdet vinnyogni. Ha valaki ismeri a Worms játékot biztosan tudja, hogy miként kiabálták, hogy "FEDEZÉKBEEE!!!". Na nekem ez szólalt meg. A tanár - naná -, rögtön megkérdezte mi volt ez, nemes egyszerűséggel válaszolván ennyit mondtam: "A gyomrom korog." Természetesen jött a nagy nevetés.
Na, az árulás után persze az osztályom és még pár ember részéről megindult a boldog szülinapozás, aminek kurvára nem örültem. Nem izgatott végül is, ahogy más se nagyon szokott.
Itthon aztán megint jól benyeltem, mert ha anyám nem beszél öcsémmel, hogy Ádám 6-án megy vissza most vasárnap a koliba, akkor a tavalyitól eltérően nem csak anyám felejti el a szülinapom, hanem apámon kívül mindenki más a családban. Well played mates.
Délután kényelmesen olvasgattam. Mi mást tettem volna, mikor mindenki másnak fontosabb volt játszani meg fasztuggyamitcsinálni, minthogy javíthassam/befejezhessem esetleg a beadandóm, ami hétfőre kell. Whatever. Baylife.
Estére aztán hívott az egyik legrégebbi, és legjobb barátom, Peti, hogy megyünk inni, apelláta nincs. Jól is esett az ágyas barack, a ruszki - tényleg orosz!!!!!!!!!!!!! - pezsgő, meg a tudom is én még mi. Szóval jól el voltunk a srácokkal, ahogy szoktunk is. Az ivás közepén természetesen anyámnak fel kellett hívnia, hogy próbáljak meg nem berúgni - persze, én antialkoholista vagyok, naná... -, mert holnap a barátnője kedvéért be kéne menni a városba (Nagydobos ugyebár falu, és az itteni boltokban nincs láncfűrész alkatrész én meg bérlettel ingyen utazgatok...). Rábólintottam, aztán ittam tovább.
Végül valamikor 1 óra után értem haza spicces állapotban, azon gondolkodva, hogy mit valljak meg és mit nem, az egyetlen kibaszott embernek, akivel hajlandó vagyok ilyenkor még kedélyesen és minden további nélkül társalogni, aki miatt még feljárok msn-re.
Naszóval ilyen volt a 2013-as januári szülinapom, ami kicsit átnyúlt már 5-ébe is, amikor is 6kor kelnem kell megint a változatosság kedvéért egy kibaszott szombati napon.
Kit mennyire érdekel, kit nem, fuck you az én blogom, arról írok, amiről akarok, és ezt ismételten megosztom veletek. Eme nemes napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése