Baltar - 7. rész

 A sivatag kellős közepén egy jégből épült palotában voltak. Szokatlan volt, mert állítólag a kerülők is a meleget szerették, és a démonok is, akik irányítják őket. Megvolt a kristálynak a maga rideg gyönyörűsége, ahogy a szobrok is egyszerre hatottak ijesztőnek és gyönyörűnek. Ha ember építette volna, valószínűleg bolondnak titulálják a tervezőt, és helyben kivégzik, amint előtárja ötleteit. Ám ezt varázslattal emelték, a jég olyan kemény volt –vagy még erősebb-, mint Larvel jégmezőin.
 Hat mágus sétált harcosok, kerülők, és egyéb szörnyetegek között. Megálltak egy hatalmas, üres teremben, térdre borultak, s a vezéregyén szólt:
 - Nagyuram. Immáron bizonyos, hogy a kószák idejöttek. Az is, hogy Kaidan vére itt van. És nem a mi oldalunkon. – Hangjában enyhe félelem csengett. – Nem tudtuk megállítani őket. Sokkal erősebbek mint elsőre gondoltuk.
 Váratlanul tűz lobbant, s egy hatalmas démon jelent meg a teremben. Emberinek a legkevésbé se volt nevezhető, maximum annyiban, hogy két lábon járt és két karja volt. Démoni szarvai dárdákként meredeztek felfelé, szárnyai rojtosak voltak. Testét nem fedte bőr, így látszottak izomszövetei, amik sodrott acélkötelekre emlékeztettek, és számos volt belőlük. Magasabb volt mint egy jól fejlett ember, úgy fél méterrel.
 - Valóban számítottunk erre az eshetőségre – hangja nyugodt volt, mélyen döngő, szinte beleremegtek a falak. – Az ifjú Krohn jelent azonban csak veszélyt ránk. El kell intézni.
 - Nagyuram, ahogy óhajtod. Ám kérlek: bocsáss rendelkezésünkre több erőt, hogy képesek legyünk rá.
 A démon egy pillanatig gondolkodni látszott, majd bal mutatóujját felemelte –jobbjában gigászi, kétélű fejsze pihent -, s abból lassan egy lágy, vöröses fénysugár kúszott a mágusok felé. Hozzájuk érve azok felordítottak, majd kicsivel később, mikor elaludt a fény, szemükben vad tűz lobogott.
 - Ennyinek elégnek kell lennie – dörögte a démon. – Ne merjetek úgy visszajönni, hogy csalódást kell okoznotok.
 - És mi legyen a lánnyal, aki elhagyott minket Nagyuram? - kérdezte tétován az egyik.
 - Vele még terveim vannak. De ha melléjük állt, ne kegyelmezzetek. Most pedig menjetek! - dörrent a démon, s azok félelemmel telve, szinte menekülve hagyták el a termet.


  - Szóval ezért hagytad ott őket? - húzta fel a szemöldökét Karazard a mese végén. Lenézett Baltarra, aki az asztalra hajtott fejjel aludt. Elvigyorodott, majd jól nyakon húzta a fiút. - Mit is mondott Rouge? Miért hagyta ott őket?
 - Nyeleshús? - kérdezte kábán a fiú. Látszott rajta, hogy a minapi rosszullét még nem múlt el teljesen és amiatt ilyen kába. Kapott még egy nyakast.
 - Ha fáradt vagy takarodj aludni kölyök.
 - Dugulj el - vágott az vissza. - Rouge. Milyen információkkal tudsz szolgálni?
 - Nem sok dologgal - felelte az tétován. Hangja dallamos volt mint egy kedves lantjáték. - Annyi biztos, hogy tudták eleve, hogy itt vannak erősebbek is azoknál az őröknél, de nem rátok számítottak. Aznap este mikor bekapcsolódtatok ti is a harcokba meglepődött Yeref. A csapatunk vezére. Vele beszéltél a sivatagban - nézett Baltarra. - A palota speciális katonáit akartuk előugrasztani,  hogy felmérhessük erejüket.
 - Nyugodt lehetsz - szólt lassan Krohn. - Sokkal több problémát jelentünk mi, mint egész Gileád együtt  véve. - Újabb nyakas.  - Abbahagynád? - nézett mesterére.
 - Jól esik - mondta az még egyet lekeverve a fiú tarkójára, aki ezúttal le is fejelte az asztalt. Orrából lassan folydogált a vér.
 Rouge elgondolkodva nézte, majd áthajolva az asztal felett hirtelen orrba öklözte a farkaskölyköt, akinek ezen behatásra orra visszaállt rendes helyére. Halk szitkozódás a pillanatnyi fájdalom miatt.
 - Na. Így már jól áll az orrod - mosolygott rá a lány, bár mikor észrevette a két kósza rideg arcát ahogy egymásra néznek, rá is ráfagyott a vigyor.
 - Meg, se, szólalj... - sziszegte Balti Steinnek. - És te most akkor mit akarsz? - fordult valamivel kedvesebben vissza J.D-hez. - Mit tervezel innen?
 - Hát, nem azért léptem le, hogy aztán karba tett kézzel nézzem miként végzi el a munkát más.
 - Segíteni akarsz nekünk - gondolkodott el Karazard valamin. - Amint el állt a vihar, szeretném látni mire vagy képes. Nem kell mondanod most semmit, holnap fogsz küzdeni egy kicsit Baltarral.
 A nap további részében bemutatták Rouget a többi kószának, de ügyeltek arra, hogy ne mondják el, hogy ő is a kerülők idézői közé tartozott a felesleges ellentétek elkerülése végett. Kedvesen fogadták, és képességeiről kérdezgették a lányt, de Karazard megkérte őket, hogy hanyagolják a témát, mert majd holnap úgyis megtudják ha Baltarral küzd majd.
 Másnap reggel először Ilmarinak mentek jelenteni a sivatagban történteket. Részletes beszámolót adott neki a fiú és Katarina, szóról szóra megegyezett minden egyes momentum.
 - Szóval elengedtétek a hat jelenlegi legveszélyesebb ellenségünket - Ilmari hangja dühös volt - a helyett, hogy megöltétek volna? Nem ezért hívtunk titeket ide kószák, és nem ezért kaptatok szabad mozgásteret.
 - Nem - felelte Baltar szenvtelenül. - Azért hagytuk életben őket,  hogy legközelebb elvezethessenek oda, ahol rejtőznek. Ha kiírtunk hatot, újabb hat fog a helyükre állni, és ugyanott vagyunk, ahol kezdtük ezt az egészet. Valamint megérkezett Karazard bácsi egy rokona Rouge is, így már mi is hatan vagyunk.
 - Nem heten? - kérdezte. - Ki nem kíván tovább harcolni közületek?
 - Karazard Stein - kezdte Kata, de bele folytották a szót.
 - Pont a legtapasztaltabb akarja kivenni a szabadságát?! - Ilmari szinte tombolt.
 - Aegis - mondta baltar, s testközelbe került a nagyúrral. Az őrök megindultak, ám a fiú megragadta a férfi ruháját, és kiemelte mire azok megálltak. - Jól figyelj rám. Karazard bá' csak megfigyelőként van itt. Nem is harcolhatna, ha nem láttam volna úgy, hogy egy kis mozgás jót tesz neki. De amennyiben nem tetszenek a módszereim, úgy akár el is hagyhatjuk Gileádot még ma. - Nem volt dühös Krohn hangja, éppen csak egy árnyalatni fenyegetést hordozott magában, de az éppen elég volt ahhoz, hogy alaposan rádörrentsen a vezetőre. - Nem vagyunk kötelesek megöletni magunkat érted, nyugodtan elmehetünk és hagyhatjuk a kerülőknek hogy elpusztítsák a te kis városkádat. - Kínos csend települt rájuk, s Balti letette amit eddig a kezében tartott. Leugrott az emelvényről, s kifelé indult. - Jól jegyezd meg - mondta halkan -, hogy jelenleg rajtunk áll vagy bukik ez az egész. - Néhány őr fegyvert szegezett rá, ahogy az ajtóhoz próbált menni Katarinával a nyomában. - Jó ötletnek tartjátok fiúk? - kérdezte árnyalatnyi gonoszsággal a hangjában. A fegyvereket leengedték, s szabad távozásuk volt.


 Az arénában már várták őket, Katarina elfoglalta a helyét a többi kósza mellett. Ezúttal többen is voltak, mert Karazard meghirdettette a bunyót a kószák vezére, és az "unokahúga" között. Baltar beöltözött. Bőrcsizma, bőrnadrág, bekötött alkarok, meztelen felsőtest, csak a kardtok szíjai és a fegyver a hátán volt rajta felül. Egyenes haja fekete acélként csillogott a nappali fényben.
 Rouge ugyan azt a ruhát viselte, amiben érkezett. Felül a hamuszürke pólót viselte, alul a lila nadrágot csizmával. Nem volt nála semmilyen fegyver.
 - Sok hűhó - nézett körbe az összegyűlt tömegen. - A semmiért...
 - Valóban - helyeselt a fiú. - Hé Rouge adjak egy kis előnyt? Az első találatot simán beviheted - vigyorgott.
 - Ó, nem lesz arra szükség - vigyorodott el ugyan úgy az is.
 Aztán megszólalt a jelzés a harc kezdetét hirdetve  Baltar elrugaszkodott, egyenesen a lány felé tartott. Az utolsó pillanatban kicsit oldalra lépett, hogy alkarjával taglózhassa le, de a lány lement spárgába s hagyatéknak egy gyomorütést adott, amiben annyi erő volt, hogy nemcsak hogy fennakadt rajta a fiú, de még  hátra is lökődött majdnem annyira, mint ahonnan indult.
 Baltar beteg tekintettel állt fel. Küzdőállást vett fel, s intett Rougenak, hogy most ő jöhet. A lány azonban nem mozdult, kezei hajszínéhez hasonló árnyalatban felragyogtak, s energia lövedékek indultak meg nem elenyésző sebességgel a fiú felé. Meghökkenve kezdett el táncolni az, s ugrált jobbra-balra akár egy cirkuszi majom. Aztán bekapta a második találatot is, ami csúnya égett foltot hagyott maga után a mellkasán. Bármikor közel kerülhetett volna a másik feléhez, rengeteg képesség állt a rendelkezésére ehhez, de a sajátjaival akart megküzdeni vele.
 Rouge leállt. Lassan járt a szája, mintha  csak suttogna. Vörös gömbk jelentek meg az egész harctéren, nehezítve Krohn dolgát. Kíváncsiságból megbökte az egyiket, mire az hatalmasat robbanva a falhoz kente.
 - Krohnnak nem áll jól a szénája - jegyezte meg Slade a lelátón. - Nem értem miért nem használja egyetlen képességét  sem.
 Közben Baltar már újra megindult Rouge felé, cikázva a gömbök között, kerülgetve a lány lövéseit, és gondosan ügyelve arra is, hogy a robbanásokat elkerülje - vagy legalábbis nagyjából elkerülje -, amiket a lövedéket okoztak belecsapódva a gömbökbe.
 - Csak játszik még - mondta Katarina. Kérdő tekintetek fordultak rá. - Nem látjátok? Nem használt még semmilyen képességet sem, nemhogy egy másoltat, még sjaátot sem.
 - Ami azt illeti igen. A naptörést folyamatosan bekapcsolva tartja, azért kerülgeti ilyen jól a lövéseket - magyarázta  Karazard. - Azzal pedig két-három másodpercre előre látja az ellenfele lépését. Vagy csak játszik még vele, vagy annyira hülye, hogy saját képességekkel akarja lerendezni. 
 A fiatalokban egyszerre villant fel a hatalmas tűzorkán, ami üvegessé égette a homokot, és elporlasztotta Akhadazamot. Aztán arra gondoltak, hogy vajon beveti-e majd Rouge ellen is a képességet.
 - Ami érdekes, hogy Rouge a lehető legjobb ellenfél Baltarnak, mivel távolsági képességekkel rendelkezik, és nézzétek ezt a védelmet - mutatott a gömbökre. - Tudatosan azokat célozza, még csak eszébe se jut azt az ütődöttet lőni.
 - Miért kérted akkor ezt a harcot Kar bá? - kérdezte Baldrik. - Te tudtad hogy J.D. valami hasonló harcstílust képviselhet, amint megláttad, hogy fegyvertelen. Mégis belevitted Baltit ebbe.
 - A harc során hamarabb kerülnek közel egymáshoz, közelebb mint bármi mással kerülhetnének. - Élt még benne jócskán az, amikor Kairen és Elise azon a bizonyos tetőn verekedtek először, aztán hogy mennyire közel kerültek rögtön egymáshoz. - Nézzétek őket.
 És valóban, az a kettő mosolygott, kacarászott, miközben játszották sajátos játékukat. Baltar egyre közelebb került, Rouge pedig úgy próbált egyre intenzívebben nyomást gyakorolni rá a robbantásokkal. Aztán egyszer csak testközelbe került a lányhoz, s amikor rá akart ugrani, akkor szimplán csak átszállt rajta. Meglepődött igaz, de még a levegőben túltette magát rajta, így mikor földet ért egyből ugrott vissza a lányra, s ezúttal el is kapta a földre sodorva azt. Egymás karjaiban hemperegtek és kacagtak.
 A tömegen érdekes moraj futott végig, de élvezték a csatát.
 - Slade van kedved fogadni? - kérdezte Karazard.
 - Száz arany Baltira. - Az előtt akarta lefoglalni a fiút, mielőtt más teszi meg, hogy  biztosítsa a győzelmét.
 - Tartom - mondta gonosz vigyorral Karazard, továbbra is Kairen és Elise csatáján merengve.
 A kézitusa is Rouge erősségei közé tartozhatott, mert meglepően jó volt benne. Mozdulatai sokkal finomabbak, elegánsabbak voltak mint Krohnéi. Azok nélkülöztek mindenféle eleganciát és finomságot, de el kellett ismerni, hogy a hatásosságuk kétségtelen. Fordított kettőt a lányon, úgy hogy az az ölelésébe került háttal neki. Súgott valamit a fülébe, s nyomott egy puszit  az arcára. A tömeg kurjongatott, majd tombolt a kacagástól, mikor Rouge válasza megérkezett Baltar atrocitására  lába fellendült, s a vállán nyugvó fejet telibe kapta. Aztán elölről kezdődött az egész fogócskázás, de látszott mindkét félen, hogy már kezdenek fáradni.
 Baltar egyszer csak megállt, Rouge vele szemben. Lihegtek, izzadtságban fürödtek, horzsolások, karcolások voltak mindkettejükön. Krohn leemelte a kardot a hátáról. Érdekes küzdőállásba állt, s várta mit lép rá a lány. A válaszként jött hirtelen sebességgel indított támadás nem lepte meg a fiút. Várt, készen mindenre. Legalábbis azt hitte. J.D. ugyanis végig elől tartotta a testsúlyát, előre is hajol, hogy még nagyobb lendületet szerezzen magának, ám az utolsó pillanatban elrugaszkodott, s a levegőben megpördülve mint egy szigony csapódott két talppal a fiú mellkasába akit a löket egészen a falig küldött.
 Mikor eloszlott a por amit a becsapódás kavart, az alélt farkaskölyök ült ott, kezével továbbra is görcsösen szorítva a kardot. Rouge odament hozzá, s a vállára vette az ébredezőt, úgy ballagtak ki együtt, mosolyogva.
 - Azt hiszem jössz száz arannyal Slade - mondta a spártai.
 - Honnan tudta, hogy ez lesz a vége? - kérdett közbe Sally. - Úgy értem tudja mennyire erős Baltar, simán nyerhette volna ezt a harcot is.
 - Baltar képességei gyilkolásra vannak kitalálva, nem  békés párbajozgatásra. Gondoljatok csak ele a rekviembe. Emlékeztek még mekkora pusztítást vitt véghez ugye?
 - Értjük - mondta Slade kelletlenül átnyújtva a pénzes zacskót mesterüknek.
 - Menjünk, pihenjünk le. Egy ilyen szórakoztató mérkőzés után mindig megéhezek azután meg elálmosodok - javasolta Stein, s el is indultak dolgukra.