2012. február 29., szerda

Memories of Kairen

A következő bejegyzés nem szerves része sem a Baltarnak, sem a Kószáknak. Más okból írtam.


 - Kairen! - hallottam egy kiáltást. Messziről, nőtől. - Kairen maradj!
 Nem maradt időm. Nem gondolkodtam, az egyenlő lett volna a halállal. Mégse fordultam meg, hogy maradjak, hogy biztonságban legyek.
 - Mennem kell. Sajnálom. - Suttogtam, de hangom mégis tisztán érthető és hallható volt. - Nem okozhatok több problémát.
 Hisztérikus kitörés és egy harcos dühöngő ordítása  hallatszott. Nem fordultam meg, csak intésre emeltem jobbom. Fájt, hogy otthagyom őket, de muszáj volt. Gondolkodnom kellett, magányra vágytam.
 El kellett vonulnom mindenkitől. Ha gondolkodtam, általában beszámíthatatlanná váltam. Nem akartam senkit, és semmit bántani vagy megbántani.
 Az oldalamhoz húztam fegyverem, ahogy eszembe jutottak Elran szavai amiket pár nappal korábban, az akadémián mondott:
 - Valóan az lenne a jó döntés, hogy szó nélkül lelépsz?
 Nem aggályos, inkább kiváncsi volt hangja és az arca. De a szeme... Talán dühös.
 - Nem. De erre van szükségem.
 Felálltam és kimentem a szobából. Nem az számított hogy számomra mi lenne a legjobb. Mindenki más. És ha csak amiatt aggódnak, hogy merre vagyok könnyebb nekik, mintha azért, hogy mit tehetek magammal ilyen állapotban.
 Útnak indultam hát egy évvel a kószává válásom előtt, hogy önmagamra találjak.
 Több mint egy hétig csak bolyongtam, aztán egy vízzuhatagnál találtam magam. Tiszta és gyönyörű volt, csendes és békés. Úgy döntöttem maradok egy darabig.
 Állatok fordultak meg oltani szomjukat, vagy a forrásban játszani, fürödni. Nem tekintettek idegennek. Nem is szennyeztem be a környéket, vadászni jóval messzebb jártam.
 Egyik alkalommal emberekbe botlottam. Pontosabban egy nő futtában letarol, majd néhány fegyveres is előkerült.
 Kisebb verekedéssel, és egy vágással a hátamon gazdagodva a forráshoz vittem a nőt, akiről kiderült: varázsló, és azért üldözték. Nem maradt sokáig, ám az ő szavai miatt mentem haza négy hónap távollét után.
 "Az érzelmek hatalommal bírnak. Ha túl sokáig fojtod el őket feltörnek, és akár el is pusztíthatnak. A maszk, amit készítettél magadnak mióta itt vagy tökéletesen meg fog felelni a célnak. Nem gyengeség elrejteni mások elől mi lakozik a szívedben. De legyen valaki, akivel megoszthatod őket."
 Ezért tértem vissza, s bár soha senki nem tudta mi történt a négy hónap alatt, az élet valóban elviselhetőbbé vált. Kaidanig...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése