Egyedül voltam, mint mindig. Nem zavart különösebben, már megszoktam. Az úton hazafelé nem siettem. Kellett volna? Soha nem várt senki és semmi, hát kihez vagy mihez kellene sietnem.
Egyedül lenni rossz, mondták mindig. Már nem foglalkoztam ezekkel a szavakkal. Már megszoktam hogy egyedül vagyok.
Mindenki aggódik értem, mégse érdekel szinte senkit se, ha problémám van, ha szarul vagyok. Akit meg érdekel, nos hát nekik van nagyobb problémájuk is nálam. Nem akarom látni úgy látni őket, hogy miattam szomorúak.
Szóval egyszerűbb, ha csak eltűnök egy időre. Talán egyedül, talán nem. Talán visszatérek, talán nem.
Aj, Dante...attól, hogy eltűnsz, attól még nem lesz jobb, azoknak akik törődnek veled. Csak annyit érsz el, hogy tényleg nem látod őket elkenődve, de attól még el lesznek. Ne tűnj el, maradj velünk! :))
VálaszTörlés