Na lássuk csak. Meg ígértem, hogy beszámolok nektek arról, hogy mi is történt velem az alatt az idő alatt amíg nem voltam.
Igazából nem sok minden. Nem sokkal az után hogy leléptem gipszbe került a kezem. Kellett nekem hűtővel verekedni. Könnyebb zúzódás a jobb kisujjamnál, de semmi több, a gipsz is csak azért került fel, mert anyám erősködött, hogy menjek el vele az ügyeletre. "Nem tesznek ennyire gipszet." ismételgette. Nem a faszt nem. Rühelltem, és vagy négy nap után levettem mert idegesített és tehetetlennek és esetlennek éreztem magam tőle, pedig sokmindent megcsináltam úgy is, hogy nem lett volna szabad. Hmmm... Whatever.
Aztán focizgattam a srácokkal, elmentem Ricsi ballagójára, berúgtam utána. Szép pénteki berúgás lett volna, de nem sikerült úgy ahogy kellett volna, mert a végén három órán át ügyeltem Petire, akinek már a délutánja is jó volt. FUCK YEAH!!! Másnap meg Gergő ballagója volt. Aznapra (Szombat) hivatalos voltam szekrényt pakolni, ami falbontásba és egy EGÉSZ NAPOS elfoglaltságba torkollott. Köcsög szekrény. Ez után kicsit fáradtan érkeztem, és alig is ettem, de legalább ittunk ezerrel. Jó volt. Valamikor hajnal kettő után értem haza. Asszem...
A következő említésre érdemes momentum, hogy úgy volt, hogy nem vizsgázok szakmából. Egyéb okokból kifolyólag, de a lényeg, hogy mégis összejött, így rákényszerültem a szakdoga megírására. Másnak majd fél év állt rendelkezésére, nekem egy hét, ráadásul ugye itthon nemnagyon tudtam vele foglalkozni, mert ugye nem volt netem. De megcsináltam, és lássatok csodát, vizsgázni is elmentem. Az írásbeli napján tudtam meg, hogy a szóbeli egy nappal korábban lesz mint tudtam, de így is volt egy hetem készülni. Amire aztán csak egy tizenhárom diás suckdoga védést raktam össze powerpointban. Mert az is kötelező volt. Egyéb iránt többnyire egy ismerősnek segítettem beltéri átalakításokban. (Fürdőszobát és wc-t építünk és hát alaphoz én vágtam a köveket, meg most segítek neki felfelé rakni a falat.) Aztán a vizsgám is meglett egy erős négyessel (72%). Igazából azokból a tárgyakból remekeltem, amiktől tartottam, és angolból még dícséretet is kaptam.
Most (2013. május 20.) egy öt perce kb., ~19:15 körül észrevettem, hogy fáj a combom. Ja igen ma voltam lent a kertben, ez lényeges. Aztán a pincegátort emelgettem mert a keret elmozdult a helyéről, apa meg visszaütötte ékkel alatta, de hogy az ék egyáltalán bemenjen nekem tartani kellett, hogy jó helyre nyomódjon fel. Aztán a pincelejáró előtt is kitégláztam a gödröt amit a kutyák csináltak. És hogy folytassam a bekezdés elejét. Szóval fájt a jobb combom, hát megnéztem mi van. Nézem: egy seb amire nem emlékszek. De olyan furán állt a var, mondom ha csak ennyi kell letépem. Rossz rövid látónak lenni: egy kullancsot téptem ki minden további nélkül magamból. Ez is csak azért tűnt fel, mert olyan furcsa hangja volt, mikor kitéptem és megnéztem, de anyu megnyugtatott: nem szakadt bele a feje. FUCK YEAH!!!! Most rohadtul idegesítő érzés a helye. Huszonegy év kellett ehhez is. Öcsémnek elég volt négy. A kis köcsög még a végén ezt is a szememre hányja...
A srácokkal mostanában a M.A.G.U.S. névre keresztelt játékot játszuk ismét, ahol volt egy asztmás paplovagom egy istentelen kétkezes karddal, aztán Ricsi kedvéért váltottam szerzetesre, ami talán jobban be is jön. A csapat tehát most egy élvhajhász tolvajból Pecásból (öcsém, akit a lovag mindig szájba vágott a legapróbb indítékért is :D), egy alkoholista kardmesterből Karazardból (Peti, ki más mint a banda másik alkesze), egy retardált törpéből Ezeqelből (Andris, Peti öccse ásásmániával), egy felderítőből Elranból (Ricsi amolyan puskás téma, meg a KM is egyben, szóval ő valós döntéseket nem hoz, mivel tudja mi lesz, de beszáll a beszélgetéseinkbe, próbákba, meg harcokba), és ugye Rilenből, a szerzetesből (ő lennék én, egyelőre még semmi ilyen jellemző nem alakult ki rá) áll. A paplovag Altemor volt, akit egyelőre kiírtunk a sztoriból, de Ricsi azt mondja még tervei vannak vele, szóval lehet hogy még szájba vághatom a tolvajt párszor. :D
Végezetül megvilágosodván rájöttem, hogy a kapor, a bodza, és Hello Kitty mind az ördög és démonok teremtményei, így a nyeleshúsnak ellene valóak így irtanom kell őket, vagy minimum önmegtartóztatást tanúsítani velük szemben.
Az időm régi játékok újrajátszásával töltöm (Sudeki, Beyond Good & Evil, Prince of Persia trilógia, NFS MW meg ami még jön) többnyire, vagy olvasok. Mázli hogy Corran elküldte az egész Mutánst, mert most nélküle agyfaszt kapnék túl lévén az összes könyvön ami érdekel és itthon van. Néha még írogatok. A Baltar a végéhez közelít, de nem fejeződik be, hanem tovább folytatódik egy harmadik történettel, ami szintén készülőfélben van már, első egy-két része már most megvan, míg a Baltar befejezése még sehol sincs. xD Whatever. Lelkek lényei meg... Na majd újraolvasom ami eddig fent van, és talán folytatom ha lesz kedvem. Amúgy ki akartam fehéríteni Balti haját a végén, de mivel a DMC 5-be elsütötték ezt a poént (én még előtte megálmodtam) nem akartam hogy másolás szaga legyen. Lesz más a kis retardkával.
Na akkor a mostani dátum 2013. május 20-a. Eddig összefoglaltam a nagyobb dolgokat, nehogy elfelejtsem majd. Ha lesz még valami, akkor hozzáírom ehhez a bejegyzéshez, ha nem, így kerül majd közzétételre. ^^
Voltam öcsém OKJ-ján. Jó érzéssel töltött el, hogy amíg a műsort néztem nem voltak gondolataim, csak gyönyörködtem a táncukban. Teljesen kikapcsoltam, még az az előtti napra se emlékeztem, ami mondjuk bosszantott, mert permetezni voltam, és elmentem napsütésben az ismerőshöz, de mikor befejeztem és megindultam a kertből felfele, már csapdosott az eső. Ez bosszantott még szombaton is mikor felkeltem, de a műsorra teljesen megfeledkeztem asszem majdnem mindenről és mindenkiről. Mivel délután volt, és kocsival hoztak haza, utána még elmentem focizni ahol párszor lent maradtam a térdem miatt, és most is pokolian fáj, de továbbra se tud felizgatni. Lényeg hogy vagy két meccset emiatt buktunk el és ez inkább idegesített. Előreláthatóan lesz egy gyerektábor majd, ahol ottalvós gardedám leszek, és több mint valószínű hogy angolt is oktatok majd. Who knows? But who cares. Ez majd Július utolsó hetében lesz, addig meg még van ideje hogy kibontakozzon.
Még másfél hónap míg kiderül szeptembertől tanulok-e tovább avagy sem, és megmondom őszintén a lelkem mélyén most kivételesen izgulok valami miatt (e miatt igen).
A szüleimmel és barátaimmal egyre több a súrlódás. Előbbiekkel szinte minden apróságért, de hiába. Nem lehetek a "tökéletes" öcsém. Utóbbiakkal sajnos önhibámon kívül: a térdem egyre többször tesz keresztbe, van hogy este órákig nem tudok aludni miatta. Nehéz átállni arra, hogy már csak nagyon ellenálló a testem és nem pedig mozgékony és sokmindenre használható is. Mostmár csak feleannyira vagyok "használható" mint előtte. Zavar, de hozzá kell szoknom. Ez, és minden egyéb több dologhoz is vezethet a későbbiekben, dehát azokat még nem látom. Minden esetre rosszul esik, hogy önnön hülyeségeim miatt vagyok most ilyen helyzetben. Ha annó abbahagyom... De arrogáns és önfejű voltam, mindemellett azt akartam csinálni, amit szeretek. Akkor pedig a tánc volt a mindenem, amivel nem akartam szakítani. Ennek most iszom a levét. Már csak a július közepében reménykedek, hogy felvesznek Debrecenbe, és majd ott megnézethetem a lábam. Rühellem ha a mozgásom korlátozva van, ez pedig eléggé nagy mértékben akadályoz. Szoknom kell az új lényem.
Megtaláltam egy cipősdobozban egy emléket amit még hetedikes koromban kaptam egy régen hozzám igen közel álló személytől. Kellemes, jó emlékek a még gondtalan időkből. Ezeket idézi ez a gyűrű, ami akkor még a hüvelyk ujjamon is lötyögött, de most a gyűrűs ujjamon fityeg. Néha furcsa emlékek és álmok ütik fel a fejüket elmémben, amik múló rosszulléteket is eredményeznek mióta viselem az ékszert. Nem tudom hogy mennyire köthetőek hozzá, nem is akarom. Majd elmúlik ez is, ahogy minden más.
Na mint kiderült fura egészségállapotom oka a vérnyomásom, ami a szokottal ellentétben nem magas, hanem túl alacsony. Fojton szédülés, hányinger, fáradtság, a nyak megmerevedése, ilyesmi tünetek. Egy vérnyomásmérés igen hasznos dolog tud lenni néha. Gyakran. Mindegy. Lényeg, hogy most muszáj vagyok koffeinen (kávé, energiaital, ilyesmik) tengetni magam, mert a gyógyszerek sokba lennének, azt pedig jelenleg végképp nem engedhetem meg magamnak anyagi helyzeteim figyelembe véve.
Csináltam. Kibaszott. Boltívnek. Sablont. Tudjátok, ami megadja majd az ívét, meg megtartja a téglákat, amíg megköt az anyag. Namármost rohadt mókás volt, mert egy óra alatt meg lehetett volna henkíteni, erre nekem két kibaszott napom ment el. Beállításával, a faroslemezt tartó kis peckek leszegezésével együtt. Állesz Cuzámme. Felrakjuk, berakjuk a peckeket, erre MINDEN KIBASZOTT OK NÉLKÜL KIHULLANAK A MEREVÍTÉSEK!!!! Isten faszát beléjük. ^^ Olyan sasliksütős fílingem volt. Azt is szét akartuk vágni a nagyflexszel, ezt én speciel baltával akartam pozdorjává avanzsálni. Just becouse cheese.
És lőn: az istenverte kutya miatt telibe fejeltem egy kaktuszt. Nem kellemes így fél óra elteltével se az engedély nélküli akupunkturális behatás.
2013. június 12-e. Pojjénos nap. Szokásom, hogy tisztítom a fülem - és remélem nektek is... Szóval épp a rituálét végeztem volna, de elfogytak a fülvackok. Gondoltam elkérem apámtól a spréhét. A menet a kövekező lett volna: a) befúj; b) nyomogat; c) kifolyatja a löttyöt; d) kitörli a maradékot. Megtettem. Azóta tompán hallok. Mert miért is ne? Nem elég a vérnyomásom, a térdem, a rövidlátásom, most még ezt is felírhatom a kínjaim közzé. De ahogy Graves (egy League of Legends champion) mondotta volt: It's aaaall gud. Mire emberek közé merném engedni magam tuti leamortizálom akarva-akaratlanul is magam.
Ehheh. Meggyógyult a hallásom. Már csak alig-alig hallok nagyot így egy hét félsüketség után. És a víz is kifolyik hallójáratomból. Embertelenül jó érzés hogy egy fogyálékosságot lehúzhatok a palettám színtáráról. Mellesleg ma megint permeteztem, ezúttal csurig volt veretve a hátipermezető. Asszem a bal kezem ki lesz gyúrva a nyár végére. Meg a hátam is. És az a heveder még a vastagon kitömött vállú pulcsimon is véraláfutásosra nyomta a vállam. *önelégültfej*
Ja, amúgy barnább vagyok öcsémnél. Még egy kis ideig. Neki tíz (!) perc elég ahhoz, hogy cigánybarna legyen. Én ezért két napot kapáltam és rotáltam a kertben. De barnább vagyok nála. B)
Anyám mindent szét tud szedni. De összerakni már nem. Most a hűtőt vette célba, ami több mint valószínű, hogy csak rosszul volt beállítva, na de mindegy. Az alsó, fagyasztó kazettákat kiszedte a rácsokkal együtt, letekertette velem a belső borítást, aztán én mentem a dolgomra egy ismerősnél, kapálni. Hazajövök, anyám a gép előtt, a hűtő még szanaszét. Nem mintha nem egész nap a gép előtt ült volna anyám. Na mindegy, mondom mosmá én is gépeznék kicsit. Fél óra múlva befejezte azt a végét járó passziánszt. Nekiállt összerakni a hűtőt. Csavarozott, miegymás, de a rekeszekkel nem bírt, és mivel nem én szedtem ki őket, se a sorrendjükről, se a rácsok hogyanvoltáról nem volt lövésem. Naná hogy egyből takarodjak, mert én vagyok a szar meg minden. Kicsivel később akinél kapálni voltam, megkért hogy a robival fuvarozzak már neki egy sarokülőt a-ból b-be. Az egész nem tartott tovább fél óránál, beleszámolva azt is, hogy egyedül zártam kaput, vittem be a gépet, és zártam a pincét. Tippeljetek hol ült anyám mikor bejöttem.
Meggyszezon. Négy óra alvás után felvertek fél 7kor, hogy mégse csütörtöktől kell menni dolgoznom, hanem aznap már kezdjük. Uzsgyi kávé, cigi, telefon, miegymás. Úgy keltem, hogy már fájt a térdem. Aztán álló nap: fel a létrára, le a létráról. Ezt követően végigzötyögtem a kiskocsival a jó dobosi utakon, majd felmentem ifire, utána meg focizni akartam, de abból csak az lett, hogy a lányokkal kéziztem egy kicsit. Természetesen a kapuba álltam. A többi sráccal egyrészt amúgy se volt kedvem játszani, mert most mások is feljöttek, akikkel nem szeretek focizni, meg ahhoz most nem is volt nagyon hangulatom. Aztán még filmeztünk is. Éjfélkor ért véget, negyed egykor Tiszti hozott kocsival, és fura volt, hogy nem engem rak ki elsőnek. Egy jó háromnegyed órát beszélgethettünk talán. Egy körül jöhettem be, és még egy óráig ébren voltam, aztán meg nem tudtam aludni. A telefon meg csörög fél hétkor. GG Dan. Ismét.
Egész kibaszott héten szedtem az égmegbaszta piros bogyót. Miért? Hogy anyámék elkérjék a pénzem. Valószínű hogy viszont látom... Tényleg... És még jövő héten is szedem a meggyet. De ha minden jól megy akkor a pénzből megyek csillagpontra. Ha apámék megadják. Egyébként csak a névnapi (Peti meg én) és szülinapi (Andrisét ünnepeljük) buli tartja bennem a lelket. Kis bogrács, kis iszogatás, kis trollkodás meg ilyesmik. Tudjátok a szokásos. :D Majd sztorizgatok arról is ha történik valami belgáskodás vagy habzás.
Vége a meggyszezonnak!!!! Hállelúja, megyek Csillagpontra idén is. ^.^ Mert kell egy kis kiszakadás az itthon közösségéből. Természetesen a meggypénzből megyek, és abból is lesz a költőm. Egyéb iránt hírbe hoztak a falu egyik lányával, aki szép is és aranyos is és kedves is - többnyire -, de arra hazaérni délben az ebédszünetre, hogy hallom ezzel-azzal jársz fiam... Minden másra ott a MasterCard. Tudjátok. És akkor a szezon második hetén is kellett menni egy másik faluba 3 napot (kocsival vittek és hoztak) és rohadtul elegem volt már az egészből, mert végig ezt fújta öcsém, unokaöcsém, és Gergő... Mondjuk Gergő csak egy napot volt. De utána mélyen tisztelt papunk (aki a melót is szerezte nekünk) végig ezzel szívatott, mert ő meg első nap nem volt. Fk yeah. Megmondtam pár embernek, hogy én had éljem már a magánéletem, és köszönöm nem kérek benne segítséget, el tudom rendezni a dolgaim magam is. Ja és egy tanács: mindig, szóval MINDIG nézzétek meg, hogy a létrátok stabilan áll-e, nem süllyed-e valamelyik lába vakondlyukba vagy ilyesmi. Hacsak nem szerettek repkedni, meg ilyesmik.
Így utólag belegondolva ha tudnám rendezni a dolgaim magamban is (az előző bekezdés végére visszatérve még egy gondolat erejéig), akkor rohadtul nem egyedül lennék, rohadtul nem itthon, és rohadtul nem nincstelen. 2013. július. 5.
Dem biciklitúrák. XD Reggel gondolkodok hogy atlétába kéne menni, de végül póló mellett döntöttem. Dög meleg volt, olyan harminc kilométerre mentünk innen dobostól. Vajára. Az még annyi sincs. o.O Mindegy. Lényeg, hogy visszajövet elkapott az eső, és Nyírparasznyára kellett volna visszajutnunk. Fél óra. Max. Akár gyalog lefutom. És naná hogy akkorra kezd el csapkodni az eső. És naná hogy az egyik lánynak folyton levágta a biciklije a láncot. Megjegyzem karbantartani nem ártott volna: az egész egy merő rozsda volt, és majdnem a földet verte úgy meg volt ereszkedve. Na cseréltem vele, és a szakadó esőbe egyszál pólóba meg kukásmellénybe egy óra alatt sikeresen megtettem az utat. Mert naná hogy amint elszakadtak tőlem meg papbácsitól a többiek, eleredt az ég áldása. Vaján amúgy fociztunk is egyet, ott rohadt meleg volt még. Mindegy. Ez is egy jó sztori, de így hosszú lenne leírni.
Betonon ne vetődjetek. Nem jó. Mármint vetődni jó, de betonon landolni...
Nu Csillagpont. CsP. Családi pótlék, csillagpapucs meg miegymás. Öt nap, négy éjszaka sátorban, két bazi nagy csatakkal a mellkasom alatt, összesen nyolc óra alvással. A lelki dolgokat nagyon élveztem, és az egyéb programokat is. Táncházban is táncoltam, igaz kevesebbet mint szerettem volna a térdem miatt, de kihajtottam magamból mert akartam. Focibajnokság is betonon volt, ott is tíz percet bírtam csak az első meccsen, utána nem játszottam szintén a térdem miatt, de végig szurkoltam, és nyert is a csapat, minek következtében az esperes úr ingyérpólót vett nekünk. ^^ Ment a trollkodás, esténként borozgatás meg ilyenek. Jött az sms is a felvitől, és akkor nézem: mi a rákot akar, hogy mire vettek fel? Informatikai és szakigazgatási agrármérnök. Az utcsó szóból jöttem rá, hogy agrárinfó. Na mikor úgy Tiszti megkérte a sikeres felvételizőket hogy mondják el mire vették fel és az mi is egy pár szóban, én mikor benyögtem az informatikai és szakigazgatási agrármérnökit, hát azok a "mi a gyász? mit beszél ez?" és társai tekintetek... Látni kellett volna. Marcikám is első este: Brains koncerten is voltam, amit nagyon élveztem, utána meg Marcim hívott hogy segítség kéne neki valamiben. Megyek, mondom mi kéne? Mondja menjek be a sátorba. Bemegyek, és veszi elő a házibort. XD Másnap én meg üvegest vittem, én hívtam át magamhoz, és a Tankcsapdától idéztem: Ülje le mellém, valamit mondok. Szomjas vagy látom. Egy üveg bort kibontok. Cuppant a dugó és akkor is kacagaás meg minden. Délutánonként strand, esténként koncertek, táncház meg ilyenek, és hajnal háromkor szombaton Balu kapitányt és egyéb meséket énekeltem egy lánynak. Nem tudtunk aludni és rávett, hogy énekeljek. XD Na szóval nagyon jó volt. :)
Gyerekhét rögtön Csillagpont után. 2 éjszaka 3 nap ottalvós, ami lement. Egy temetés és a nagyapám kórházba kerülésének hírével lemenni kölökfelügyelni mókás, de sikerült többnyire elvonatkoztatni. Vizipisztolycsata, erdei túra, foci, este borozások. :D Bővebb infókért kérdezzetek engem, mert így hosszú lenne leírni. :P :D Ja és még a poén, hogy hazajövök az ottalvós részről, és keresztanyám (anyám húga aki nagyapámmal él) épp akkor hívta anyát, és kiderült hogy a fele másként van annak amit mondott, a másik fele nem igaz, és hogy mi vagyunk a hibásak azért, ami van. Holott ők nem hívtak, nem jöttek, pedig tudják mi a stájsz... A mi hibánk hogy az öreg nem szed gyógyszert meg ilyenek...
Augusztus 3-a Szombat van, és ma volt a gyerekhetet záró fürdőzés. Szinte nyitástól zárásig mentek a csobbanások meg hasonlók tudjátok. Kicsit egyedül éreztem magam, bár hála az égnek jöttek páran ismerősök az én korosztályomból is. És rohadtul rá kellett jönnöm, hogy pár ember, akikkel testvérként tekintettünk egymásra rohadtul szarja le mi van velem. Már nincs szükségük se Petire, se Dantéra. Bazira fáj és rohadtul nem jó érzés mikor értitek szalonnáznak, és én is csak véletlen arra jártam, azért hívtak be... Ez a hét úgy látszik a jobbnál jobb dolgok hete. Meghát most naná hogy az én seggem próbálja anyám nyalni, hogy felvettek egyetemre. Meg a faszomat már. Álló nap hívogat hogy mikor jövünk haza, erre mikor hazaérek még annyira se méltat hogy kijöjjön megnézni hogy egy darabban jöttem haza Rékával avagy sem... De mindegy. Ezt a részt majd cenzúrázom, kihúzom vagy valami.
Lassan elmehetek költöztetőnek. Komolyan. Hétfőn és kedden is bútort pakoltam. Kaptam egy új ágyat, ami hosszabb, szélesebb, és kényelmesebb mint az előző. És utálom. A kezem nem tudom lelógatni, alacsonyabban van, és ha lecsúszok a párna aljára akkor hiányérzetem van talptájékon. A falat hiányolom. Na mindegy ezt majd megszokom. Peti egyébként felhívott a bútorozás után, hogy lenne-e kedvem focizni, de a térdem gánykodása miatt nemet mondtam, meg amúgy is. Egyrészt nem volt kedvem, miután pár vetődéssel összetörtem magam betonon (védtem a családi napon Tiszteletesék csapatában) meg ugye ott van, hogy azon a napon "eladtak". Ez kicsit rosszul esett, mert a HPT hozhatta volna az első helyet, de látszott rajtuk, hogy hiányzok a csapatból, mert szétszórtak és logikátlanok voltak, és azzal a csapattal is le x-eltek, amit minden más csapat 10+ gólra kitömött...
Hat nap, hat könyv, és a srácok miatt elég szar a kedvem. Amiatt is temetkeztem könyvekbe, és nem vagyok itthon senkinek aki engem keresne. Nem mintha keresnének, talán nem esett le nekik hogy fújok rájuk. Talán nem is érdekli őket. Whatever
